Te miről gondolkodsz naphosszat? Jó, vagy rossz gondolatok töltenek el?

Te miről gondolkodsz naphosszat? Jó, vagy rossz gondolatok töltenek el?

Megosztom:

thinking-1433943-639x829Több helyen is olvastam már, hogy állítólag napi 70 ezer gondolatunk van. Ez egy marha nagy szám, nehezen tudtam elhinni, hiszen, egy nap 24 órából áll, azaz 24×60 perc,  az 1440 perc, és ha még azt is beszorozzuk a másodpercekkel, akkor az jön ki, hogy egy napunk 86.400 másodpercből áll. Nomármost, ha feltételezzük, hogy időnként alszunk is, akkor az ébrenlétünk mondjuk 60 ezer másodpercet tesz ki. (Attól függően persze, hogy mennyit alszik az ember, kinek több, kinek kevesebb.)

Nomármost ez azt jelentené, hogy kevesebb, mint egy másodpercenként váltják egymást a gondolataink. Hm. Finoman szólva is kétlem.

Kicsit még kutakodtam, és találtam egy cikket, ahol számomra sokkal elfogadhatóbb számmal állt elő a cikk szerzőjeItt a lényeg az, hogy létezik egy un. “pszichológiai jelen”, ami nagyjából egy 3 másodperces intervallum, amit az ember jelennek érzékel, minden ami előtte történt, az a múlt, és ami történni fog, az a jövő. (Daniel Kahneman elmélete). Namármost, ha ezzel a “3 másodperces jelennel” számolunk, és belekalkuláljuk a napi alvásidőt is, akkor egy sokkal hihetőbb szám jön ki, nagyjából 20.000 gondolat naponta.

Kissé hosszú volt a felvezetés, de amiért írtam, az az, hogy egy másik kutatás (National Science Foundation) szerint a napi gondolataink 80% negatív, és 95%-a repetitív. 

Huh… Hátborzongató számok, igaz? Nem is akarom számszerűsíteni…

Innentől már csak egy ugrás a következő gondolat, mit is csinálunk magunkkal, amikor újra és újra ugyanazokat a köröket futjuk? Méghozzá több ezerszer? Amikor azon kérődzünk naphosszat, hogy mit rontottunk el, miben vagyunk éppen sikertelenek, vagy milyen baljós, sőt katasztrofális eljövendő események várnak ránk.

És, hogy mi a megoldás? Hát, könnyű lenne elintézni a kérdést azzal, hogy akkor gondoljunk valami másra, pozitív dolgokra, de ez kábé annyira hasznos, mint amikor azt kapjuk feladatként, hogy ne gondoljunk a rózsaszín elefántra. Nem fog menni.

Ugyanakkor mégis visszautalok egy (két) régebbi posztomra, ahol a szokások erejéről írtam, és azt kell mondjam, hogy ezek a gondolkodási mintázatok bizony szokások. És a szokások olyan fránya dolgok, amiket minél többször ismétlünk, annál inkább megizmosodnak. Létezik olyan épeszű ember, aki a negatív gondolkodást akarja izmosítani magában? Kétlem. 🙂

Instant megoldást még most a poszt végére sem tudok ajánlani, de állítólag ha az ember tudatában van valaminek, az már fél siker. 😀 A másik felét meg megpróbálom összerakni magamnak.

Megosztom:
Comments are closed.