Browsed by
Címke: stressz

Előadássorozat a stresszről ingyen (angolul tudóknak)

Előadássorozat a stresszről ingyen (angolul tudóknak)

35 szakértő előadását hallgathatod meg online, stresszel kapcsolatos témákban ingyen egy hét alatt, április 24 ás május 1 között. Ráadásul még bónusz ajándékokat is kaphatsz, ha regisztrálsz.

Kattints a képre a részletekért! Az egész sorozat ingyenes.

Global Stress Summit
A stressz, stresszcsökkentés és stresszkezelés területen számos témát jár körül ez az előadássorozat, íme néhány közülük (a teljesség igénye nélkül):

  • Szorongás és félelem
  • Stressz, depresszió és a kreatív agy
  • A stressz és a figyelemzavar (ADD) kapcsolata
  • Stressz és spiritualitás
  • Stressz és a legfontosabb emberi kapcsolataink
  • Alvási stratégiák a stressz csökkentésére
  • A stressz élettana
  • A zebrák miért nem kapnak gyomorfekélyt?
  • Stressz és a teljesítményünk összefüggései
  • Stressz és az étrend kapcsolata
  • A teammunka kihívásai

A 35 előadás napi öt előadásra bontva kerül ki a honlapra. Ha nem tudod esetleg meghallgatni az előadásokat mindet élőben, akkor lehetőséged van meg is vásárolni az összeset. Ha megveszed, akkor nemcsak az előadásokat, hanem azok írásos, lejegyzett változatát is megkapod, valamint különféle bónusz ajándékokat, például az előadások prezenztációját, és a szakértők által írt könyveket.

Itt láthatod az első öt előadás témáját. Ha érdekel, akkor további információkat találsz a képre kattintva.

Global Stress Summit

A többi előadás címét is ki fogom tenni az  elkövetkező napokban, de ha kíváncsi vagy, akkor a regisztrációs oldalon már most elolvashatod, hogy mikről lesz majd szó.  A regisztrációhoz mindössze egy felhasználónevet és egy email címet kell megadni, és amint elkezdődnek az előadások, emailben megkapod a linkeket hozzájuk.

Kattints ide a részletekért!

Akupresszúrával a stressz ellen

Akupresszúrával a stressz ellen

szivburok meridian 6-os pont
Szívburok meridián 6-os pont

Ha stresszesek vagyunk,  olyankor érdemes néhány akupresszúrás pontnyomást is bevetni, enyhíthetik a különböző stresszel, szorongással kapcsolatos kellemetlen tüneteket. Ezeket a pontnyomásokat akkor is ki lehet próbálni, ha például a fejünk fáj valami feszültség, idegesség miatt. A pontokat úgy kell nyomni, hogy nagy fájdalmat ne okozzunk magunknak, de azért elég erőteljes legyen. A nyomásnak merőlegesnek kell lennie a bőrfelszínre. Ujjbeggyel megnyomjuk a pontot, majd kilégzésnél kissé mélyítjük a nyomást, belégzésnél megtartjuk a határon. Legalább  4-5 lélegzetvételen keresztül tartsuk ki a pontnyomást. Miközben a pontokat nyomjuk, próbáljunk meg teljes figyelmünkkel oda fordulni. Figyeljük meg, amint az ujjunk belemélyed a bőrbe, az milyen érzést okoz.  Milyen az, amikor mélyítjük a nyomást, illetve mennyiben más, amikor csak megtartjuk? Az akupresszúra sokkal hatékonyabb lesz,  ha odafigyelünk, mintha csak fél-, vagy negyedszívvel, egészen máshol járó gondolatokkal nyomkodjuk a kezünket, vagy más testrészeinket.

A feszültségek kezelésére a következő pontokkal lehet próbálkozni:

  • Szívburok meridián 6-os pontja.

Helye a csuklóredőtől 3 ujjnyira, az alkar belső oldalán, a két ín között van.  A szív működésére van jó hatással. Álmatlanság, rosszullét, émelygés, szorongás, izgulás ellen jó. Belső nyugalomhoz segít.

  • Szív meridián 7.es pont.

Helye a csuklóredőn oldalt a borsócsont szélén belül.  A kisujj vonalában a tenyér legalján  a csuklónál van egy kis dudor, ennek a dudornak a belső oldalán található ez a pont. Nyugtató, kiegyenlítő hatás. Lámpaláz esetén, valamint az idegességet is enyhítheti.

  • Szívburok meridián 8-as pont.

A gyűrűs és középső ujj vonalában, gyakorlatilag  a tenyér közepén levő mélyedés. Idegességet, szorongást, feszültséget oldhatunk vele.

  • Kormányzó vezeték 20-as pontja

A fejtető legmagasabb pontja, a középvonal és az oldalvonal metszéspontjában található. A jang energiák belépőpontja, az egész testre erősen hat. A fej energiaellátását harmonizálja, tisztítja a tudatot.

  • Epe meridián 20-as pont.

A nyakszirtcsont alatt, a fejbiccentő izom és a trapézizom közötti  oldalt található a mélyedésben. Fejfájás, tarkómerevség, egyes szemproblémák, szédülés, megfázás esetén hasznos.

  • Epe meridián 12-es pont.

Fül mögötti kis dudorok: méregtelenítés, fejfájás. Az összes ujjunkat a fül mögötti területre szorítjuk, vagy erőteljesen megdörzsölgethetjük a területet.

  • Vese meridián  6-os pont.

Belső boka alatti mélyedésben. Fáradtság, álmatlanság ellen hasznos, élénkít.

6. gyors stresszcsökkentő módszer

6. gyors stresszcsökkentő módszer

stressz mentesSzámtalan stresszcsökkentő módszer létezik. Kezdve a jógától, a relaxáción át, vagy egy beszélgetés egy jó baráttal, kocogás, sportolás, és még sok más. Sajnos azonban sok esetben nincs módunk arra, hogy például egy stresszes munkahelyi helyzetben úgy csökkentsük a feszültséget, hogy csapot-papot otthagyunk és elmegyünk kocogni. Ezekre a helyzetekre valami olyasmi kell, ami könnyen elérhető, nem igényel sok időt, és bármikor kéznél van.

Egy ilyen gyors, és azonnal ható stressz csökkentő módszer az érzékeinkre való odafigyelés. Veszünk egy mély lélegzetet, és a figyelmünket a környezetünkre irányítjuk, arra, amit látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk, vagy tapintunk. Például, ha rátekintünk egy olyan fotóra, ami mindig feltölt minket, – például egy nyaralási kép, vagy a gyerekünk, unokánk fotója, az gyorsan csökkentheti a stresszt bennünk. Természetesen nem mindenki reagál ugyanúgy, és ugyanarra egyformán. Van, akire például egy illat megnyugtatóan hat, míg másnak ugyanaz az illat lehet semleges, de akár kellemetlen is. Ahhoz, hogy tudjuk melyik érzékünket, – és mivel –  kell megszólítani, valószínűleg kell némi kísérletezés. Sokan használnak ilyen stresszmentesítő módszereket anélkül, hogy végiggondolták volna, anélkül, hogy kísérleteztek volna több módszerrel is. Tipikusan ilyen például a konzumevés, vagy a dohányzás.

Ahhoz, hogy kiderítsük, melyik érzékünk vethető be a leghatékonyabban, érdemes picit a múltba révednünk. Például, ha gyerekkorunkban volt egy plüss, vagy rongyika, amit folyton magunkkal hurcoltunk, akkor lehet, hogy a tapintási érzékünkből hozhatjuk ki a legtöbbet. Próbáljuk meg végiggondolni, hogy gyerekkorban mi nyugtatott meg minket, és ha rátalálunk valamire, akkor az lehet kiindulási alap.

Ha nincs ilyen emlékünk, de van egy kis rendszerező hajlamunk, akkor megtehetjük azt, hogy felkészülünk egy-két érzékünket megszólító tárggyal, amiket magunkkal hordunk, és ha valami kisebb stressz ér minket, akkor egy-egy ilyen alkalommal kipróbáljuk közülük valamelyiket. Amelyik a leggyorsabban enyhíti bennünk a feszültséget, valószínűleg az lesz a nyerő. Ha nem hat elég gyorsan a kipróbált dolog, például csak a sokadik csésze tea után nyugszunk le, akkor valami mást kell keresnünk. Ha nem tudunk, vagy nem akarunk felkészülni, nem akarunk kísérletezgetni, akkor egyszerűen csak az épp először eszünkbe jutó dologgal próbálkozzunk, és ha beválik, akkor jó, ha nem az igazi, akkor legközelebb próbáljunk egy másik érzékünkre hatni.  A lényeg, hogy olyat találjunk, ami a leggyorsabb, és leghatékonyabb számunkra.

Nézzünk néhány ötletet a különböző érzékeinket megszólító dolgokból.

Látvány:

  • fotó egy nyaralásról, gyerekekről, kedvenc állatunkról, vagy akár csak egy szép helyről, amit akár papír formájában magunkkal vihetünk, vagy akár például a telefonunkra is rátehetünk
  • egy megnyugtató sreensaver, vagy desktop háttér a számítógépen
  • ha az ablakból kinézve szeretjük a látványt, az is tökéletesen megfelel

Hang:

  • ha van kedvenc zenénk, meghallgathatjuk akár a telefonon, akár mp3 lejátszón
  • természethangok hallgatása pár percig. Számos ilyet találhatunk a neten, ahol madárcsicsergés, esőkopogás, vagy szél hangját hallhatjuk. Itt is ajánlottam már egy ilyet.
  • lehet, hogy az emberi beszéd a megnyugtató számunkra. Hallgathatunk valamilyen kellemes hangot, ahol valaki például egy rövid, pár perces meditációs szöveget mond el.
  • hallgathatjuk saját hangunkat is. Vegyünk fel magunknak támogató, lélekerősítő mondatokat, akár mantrákat is, amelyek nyugtató hatással vannak ránk.

Illatok:

  • lehet kísérletezni például különböző illóolajokkal. Vannak köztük olyanok, amelyekről hagyományosan azt tartják, hogy nyugtató hatásúak. Ilyenek például a levendula, teafa, narancsvirág, bergamott.  De nyugodtan próbálkozhatunk más illóolajokkal is.
  • sok helyen kaphatóak illatosított mécsesek, gyertyák. Próbáljuk ki ezeket.
  • tarthatunk otthon, vagy az irodai asztalunkon illatos növényt.
  • kedvenc kölnink, vagy parfümünk is segíthet.
  • valamilyen fűszer, például fahéj, vagy citromhéj illata is jó szolgálatot tehet.

Érintés:

  • próbáljuk ki, hogy puha, vagy erős érintés az, ami számunkra kellemesebb. Ha a puha érintés, akkor valami simogatnivaló tárgy, kis plüssállat, vagy egy puha kendővel kísérletezhetünk.
  • ha erősebb érintést akarunk kipróbálni, akkor feszítsük meg, majd lazítsuk el az izmainkat sorban, egymás után. Azaz először “ökölbe” szorítjuk a lábujjainkat, lábfejünket, majd ellazítjuk. Utána megyünk fölfelé, megszorítjuk a lábszárakat, majd ellazítjuk, és így tovább végig az egész testen.
  • használhatunk stresszlabdát, vagy egy közönséges kis gumilabdát, vagy gumikarikát is, amit a kezünkben többször megszorítunk.
  • próbálkozhatunk a hideg-meleg érzéssel is. Például  pár percre egy jégkockát veszünk a kezünkbe, vagy egy bögre meleg italt.

Ízlelés:

  • rágjunk rágógumit. Erről szintén szó volt már itt.
  • együnk egy kocka fekete csokit
  • ihatunk teát, kávét, vagy akár egy pohár vizet is.
  • a narancs, és más citrusféléknek nemcsak az illata, hanem az íze is nyugtatóan hathat ránk.
  • ha valamilyen sós ízre vágyunk, akkor inkább válasszunk egy kevés sós mandulát, mint csipszet.

Mozgás:

  • jól jöhet egy nyújtózás, tagjaink megmozgatása. Akár csak annyi, hogy felállunk a székből, és körbesétáljuk a helységet.
  •  végezzünk nyak körzéseket.
  • lazítsuk ki a nyak, váll és kar izmainkat. Ezek szoktak leginkább befeszülni.
  • ha a gyomrunk szorul össze, akkor néhány mély légzés, és jobbra-balra, illetve hátra hajlás segíthet.
  • menjünk ki a helységből, és járjunk pár percet a folyosón, vagy más szobákban.

Ezek a technikák nem a hosszú távú stresszcsökkentésre alkalmas dolgok, csak a pillanatnyi feszültséget enyhítik. Viszont ha valamelyik beválik, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan tudjuk azt a modalitást felhasználni ahhoz, hogy az általános stressz szintünket enyhíteni tudjuk. Abban az esetben például, ha a mozgás válik be legjobban, akkor lehet, hogy egy jó általános stresszcsökkentő módszer lenne számunkra valamilyen rendszeresen végzett sport.

(Forrás: helpguide.org)

A stresszelés valójában egy szokás

A stresszelés valójában egy szokás

babaMindannyian zsigerből tudjuk, hogy, hogy mi az, hogy szokás. Ha valaki megkérdezné, azt válaszolnánk, hogy valami olyasmi, amit nap, mint nap csinálunk, folyamatosan szerepel a mindennapjainkban. De van egy olyan megfogalmazása is, hogy: Egy szokás akkor nevezhető szokásnak, ha a dolog nem megtétele nehezebb, rosszabbul érezzük magunkat nélküle, mint ha megtennénk. Az is egy jó definíció, hogy akkor nevezhetünk valamit szokásnak, ha nem kell dönteni ahhoz, hogy megtegyünk-e valamit, hanem szinte automatikusan zajlik.

A stresszelés is valójában egy szokás. Nem a tudatos döntésünkön múlik, hogy stresszesek leszünk-e valamitől vagy sem, hanem beindul egy automatizmus. De valahol mégis valójában rajtunk múlik, hogy valami felidegesít-e bennünket.  Van ami valakire a frászt hozza, és van hogy ugyanaz a dolog másnak teljesen rendjén van. Például egy nagy pók a fürdőszobában kikergetheti az embert a világból, míg egy biológia iránt érdeklődőnek akár klassz dolog is lehet, mert mondjuk ilyen szép nagy példányt még nem látott. De ez más dolgokra is igaz. Ahogy a klasszikus vicc szól: Amikor nem apa, hanem anya viszi a gyereket az oviba kocsival, és este a gyerek vacsoránál megjegyzi, hogy „milyen érdekes, ma egy köcsög és hülye buzi sem volt az utakon.”  Ha egyik ember nyugodt marad, míg a másik ideges lesz ugyanabban a helyzetben, akkor nem a körülmények azok, amiket okolhatunk, hanem mégiscsak „az ön készülékében van a hiba”. 🙂

Ha minden nap ugyanazokon a dolgokon felhúzzuk magunkat, akkor ebben komoly gyakorlatot szerzünk, és ezért aztán nyugodtan nevezhetjük szokásnak az idegeskedéseinket, bosszúságainkat, szorongásainkat, és stresszeléseinket. És minél többször vagyunk benne, annál könnyebben fog jönni. Sajnos. Viszont ha szokásról beszélünk, akkor arról le is tudunk szokni. Ami már közel sem annyira könnyű, mert a szokások ugyanis nagyon ragaszkodó dolgok. Nyilvánvalóan azért alakulnak ki, mert az valamiért jó nekünk. Most persze feltehetjük a kérdést, hogy mi a fene jó van abban, ha minden nap sikerül felhúznom magam valamin? Mi a nyavalyáért aggódom állandóan? Az a helyzet, hogy ezekről a stresszválaszokról alapvetően nem a tudatunk felel.  Amikor valami stressz ér bennünket, olyankor mindenféle testi fiziológiai reakciók indulnak be, és ezek nagyon mélyen belénk vannak kódolva. A vérnyomás megemelkedik, a szív gyorsabban ver, és az adrenalin, kortizol elárasztja a szervezetet. Harcolj, vagy menekülj!  Ezek ősi, és nem tudatos reakciók, ami a kardfogú tigris támadásának kivédésére voltak hivatottak. Azonban a mai stresszeink (nagyobbrészt) nem élet-halál kérdései. A mindennapi problémáink nem kellene, hogy ilyen reakciót váltsanak ki belőlünk. De kiváltanak. Nyeh…

Így aztán ha nem akarunk gyomorfekélyt, agyvérzést, vagy egyéb finomságot kapni, akkor érdemes tenni valamit, ami a nyugodtabb élethez segít hozzá minket. Mivel tudjuk, hogy stresszelés is egy szokás, akkor a válasz pofonegyszerű. Szokjunk le róla! 🙂

Azonban a pofonegyszerű válaszok megvalósítása szinte soha nem egyszerű. Lehet ugyanis valami egyszerű, de elérni ugyanakkor rohadt nehéz. Kockás hasat akarunk? A válasz: több edzés. Meghúztak a vizsgán? Tanuljunk többet! De hiába egyszerű a válasz, ha mégis akármilyen erősen is próbálkozunk, a dolog esetleg mégsem megy.  Egy-egy szokás kialakítása, módosítása sajnos időigényes folyamat. Most itt van az új év, alig telt el belőle egy hónap, úgyhogy akár ki is tűzhetjük ezévi célunkat: szokjunk le a stresszelésről.

Általában szeretünk célokat kitűzni, mert az valahogy jó érzés. Kisebb, nagyobb célokkal van tele az életünk. Vannak álmaink, vannak vágyaink, elképzeléseink, fogadkozásaink.  De vajon hogy dől el az, hogy mi valósul meg, és mi nem? Mi az, amiből valóban lesz valami, más célok meg eltűnnek a süllyesztőben. Minden nap vannak apró célkitűzéseink, amiket megvalósítunk, legyen az akár csak annyi, hogy megfőzzük,  amit elterveztünk, vagy készülünk egy témazáróra az iskolában. Nagyobb, távolabbi céljaink már nem ennyire egyértelműek. Például elképzeljük, hogy szeretnénk lefogyni, vagy arra vágyunk, hogy vegyenek fel az egyetemre,  esetleg akár az, hogy saját vállalkozást indítsunk. Van olyan cél, amire azt gondoljuk, hogy  egyszerű, tudom rá a választ, hogy mit kell tennem, hogy elérjem. Le akarok fogyni? Tehát ezentúl így és így fogok enni, és még eljárok majd futni is. Le akarok szigorlatozni? Egyszerű, minden nap megtanulok ennyit és ennyit, és kész.

És hatalmas lendülettel nekiállunk, és marhára megy is minden, – jó esetben néhány hétig. De aztán elhívnak egy buliba, ahol persze nem tudjuk tartani a diétát, amikor ott vannak a sütik, pizzák, hajnalig fenn vagyunk, és másnap persze futni sincs erőnk, (vagy tanulni) csak egész nap heverünk az elsötétített szobában a fejfájással. A következő nap is kissé lazábbra sikerül, aztán szép lassan feladjuk. És ha nagy nehezen sikerült leadni pár kilót, biztos, hogy több fog visszajönni.

Ugyanakkor vannak, akik képesek végigvinni az elképzeléseiket. Látjuk a fotókat a médiában: ilyen volt-ilyen lett. Küszködött fiatalkorában, rossz tanuló volt, aztán mégis Nobel díjas lett. Ők miért tudták megcsinálni, és mi miért nem? Miért nem tudunk leszokni a dohányzásról? Miért nem készültünk eleget az érettségire/felvételire? Talán nem vagyunk elég elkötelezettek? Lehet, hogy a célunk valójában nem cél, csak egy vágyálom. Ahogy az okos pszichológusok mondják, egy vágyálom akkor válik céllá, ha elköteleződünk mellette, és ha elköteleződtünk, akkor mindent megteszünk érte, és nem érjük be azzal, hogy csak álmodozzunk.  És persze nem adjuk fel a nehézségek szembe jöttekor.  (Idéztem már egyszer, de megint ide illik: “Senkiből sem lesz asztronauta véletlenül .” Keith Ferrazzi)

Nézzük meg, hogy jut el például meg egy kisbaba oda, hogy egy éves korára járni tud. Először az oldalára fordul, aztán néhány hónaposan a hasára, hátára. Szorgalmasan gyakorolja. Később felül, kúszik, mászik, hónapokon keresztül, míg végül egyszer csak diadalmasan feláll. Minden nap csak egy-egy apró dolgot gyakorol. Nem azzal kezdi, hogy azonnal járni akar. Érdemes itt megállnunk egy pillanatra, és elgondolkodni ezen. Amikor a baba először a hasára fordul, akkor az egy kicsi diadal. Ezt a kis diadalt gyakorolja, és ha már jól megy, ez lesz a norma. Ehhez képest kezdi el a következő mozgást. Amikor már könnyen megy a megfordulás, és a kúszás, akkor az lesz a norma.

Akkor most nézzük meg a mi esetünket. Mit szeretnénk elérni? És mi a jelenlegi normánk? Ha a norma a nulla mozgás, akkor ettől a normától nagyon messze van egy sportos, salátaevő normára átállni. De ha mindig csak egy kicsit változtatunk, csak annyit, ami még nem nagyon különbözik az eddigiektől, és azt addig gyakoroljuk, amíg normává válik, akkor az beépül az életünkbe. És amikor már normává vált, akkor lehet továbblépni a következő változtatásra. Mindig csak egy kicsit, de folyamatosan. Ha megrekedünk egy szinten, akkor jusson eszünkbe a kisbaba. Ő sem hagyja abba a gyakorlást. Nem mondja azt, hogy ó, de jó, már tudok ülni, ez így nekem elég is. Újabb és újabb céljai vannak.

Honnan tudjuk, hogy az új szokásunk már a normánk? Akkor válik valami normává, amikor már nem okoz nehézséget a megtétele. Amikor annyira beépült az életünkbe, mint a reggeli fogmosás. Vagyis nem okoz problémát, nem  érezzük azt, hogy jajj, már megint…, hanem inkább hiányzik, ha valamiért kimarad.

Nos hogyan működik mindez a stresszelés szokásával kapcsolatban?

Először is feltehetjük magunknak a kérdést, hogy jó-e ez nekem? Jó-e az, hogy idegeskedem, szorongok, minden apróságon felbosszantom magam? Ha a válasz az, hogy „én ilyen vagyok és kész! Ez nekem jó, tessék engem így elfogadni!” Akkor nincs értelme tovább ragozni a kérdést.

Ha a válasz azonban az, hogy „Nem, az nekem nem annyira jó!” Akkor viszont érdemes kicsit elgondolkodni a hogyan továbbon. Sajnos  instant válasz nincs a kérdésre. A stressz nem egy olyan dolog, mint mondjuk a bokaficam. (Tessék befáslizni és pihentetni!)  A stresszel való megküzdésre mindenkinek magának kell megtalálnia a neki megfelelő választ. Az is egyéni, hogy mit tegyünk, hogy a stresszelés szokásáról le tudjunk szokni. De a következőkben azért majd fogom még boncolgatni egy kicsit ezeket kérdéseket, keresek tippeket, hogy hogyan tudjuk a stresszel kapcsolatos szokásainkat módosítani.

Stressz-teszt

Stressz-teszt

nyugdijas nyaralasSzámtalan stressz ér bennünket életünk során, de vannak olyanok, amelyek kikerülhetetlenek. Ilyenek például valamely családtagunk halála, iskola-, vagy munkahely kezdés, vagy azok befejezése, esetleg változások az életkörülményeinkben.  1967-ben Thomas Holmes és Richard Rahe, két amerikai pszichológus összeállított egy skálát, amin ezekhez hasonló nagyobb stresszkeltő eseményeket pontoztak aszerint, hogy azok az élet során mekkora stresszt okozhatnak. A skálán a magas pontszámot kapott események nagy stresszt okoznak, míg a kis pontszámúak kevésbbé stresszkeltőnek számítanak. Azonban, mivel ezek az történések nem elszigetelten, önmagukban vannak, – több is előfordulhat akár egy rövidebb időszak alatt is, ezért a pontszámok összeadódnak.

Tesztelt le magad, vajon hány pontot érsz el. Ha az elmúlt évben annyi stresszkeltő esemény törént veled, hogy,

  • ha 300 fölötti eredményt kapsz, akkor nagyon stresszes volt számodra 2016.
  • Ha 150-300 közötti pontot érsz el, akkor közepes.
  • Ha 150 alatt, akkor általánosságban kevésbé stresszes évet tudhatsz magad mögött.

Természtesen a lista nem teljes, hiszen nagyon sok minden történhet még az emberrel, az itt felsoroltakon túl, ami szintén okozhat számottevő stresszt, viszont a skála alapján már megsaccolható, hogy egy-egy itt fel nem sorolt dolog vajon mennyi pontot érhet.

Esemény Pontszám
Házastárs halála 100
Válás 73
Különélés 65
Börtön 63
Közeli családtag halála 63
Baleset, sérülés, betegség 53
Házasságkötés 50
Állás, munkahely elvesztése 47
Nyugdíjazás 45
Családtag betegsége 44
Terhesség 40
Szexuális problémák 39
Új családtag befogadása (születés, örökbefogadás, idősebb rokon, stb.) 39
Üzleti, munkahelyi problémák 39
Nehézséget jelentő változások az anyagi helyzetben 38
Közeli barát halála 36
Új munkaterület 36
Házassági konfliktusok 35
Nagyobb adóságok 32
Új munkakör 29
Gyermekek elköltözése otthonról 29
Problémák anyóssal, apóssal 29
Feleség munkába állása vagy munka abbahagyása 26
Iskolai képzés kezdése vagy befejezése 26
Döntő változások az életkörülményekben 25
Személyes szokások megváltozása 25
Konfliktus a főnökkel 23
A munkaidő és a munkakörülmények megváltozása 20
Költözés, lakóhelyváltozás 20
Iskolaváltoztatás 20
Hobbi változtatás 19
Társasági életben történő 18
Döntő változás az alvási szokásokban 16
Döntő változás a családi összejövetelek számában 15
Változások az étkezési szokásokban 15
Üdülés 13
Karácsony 12
Apróbb szabálysértések 11
Boldog és stresszmentes új évet!

Boldog és stresszmentes új évet!

tuzijatekBoldog új évet! Ilyenkor amikor új év kezdődik, sokan számot vetünk az előző évvel, mi ment jól, rosszul, és gyakran megpróbálunk tervezni is valamit az új esztendőre. Nem szívesen használnám azt a kifejezést, hogy fogadalmakat teszünk, mert ezek az újévi fogadalmak viszonylag ritkán szoktak tartós valósággá válni, de nem is mehetünk el amellett a gondolat mellett, hogy az új évben ezt-azt talán jobban szeretnénk csinálni mint tavaly. Úgy gondolom, ha csak annyit tűzünk ki magunk elé, hogy “megteszem, ami tőlem telik”, már az is hatalmas eredményeket hozhat.  Ahhoz, hogy sikerüljön minden amit elterveztetek erre az új évre, kívánok erőt és kitartást.

Összeszedtem egy-két idézetet, ami erőt adhat, hogy könnyebb legyen az utatok az új évben:

  1. “Bátrabb vagy, mint hinnéd, erősebb, mint aminek látszol, és okosabb, mint amit gondolsz.” Róbert Gida (You are braver than you believe, and stronger than you seem, and smarter than you think.–Christopher Robin)
  2. “A legerősebb fegyverünk a stressz ellen az a képességünk, hogy választhatunk akár egy másik gondolatot is.” William James (The greatest weapon against stress is our ability to choose one thought over another.–William James)
  3. “A stresszt az okozza, hogy “itt” vagyunk, de közben “máshol” akarunk lenni.” Eckhart Tolle (Stress is caused by being “here” but wanting to be “there.”–Eckhart Tolle)
  4. “A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetünk, ha állandóan attól félünk, hogy hibázunk”. Elbert Hubbard (The greatest mistake you can make in life is to be continually fearing you will make one.–Elbert Hubbard)
  5. “Nem a stressz történik meg velünk. Ahogy válaszolunk rá, az ami történik. És a válaszok olyan dolgok, amiket megválaszthatunk.” Maureen Killoran.  (Stress is not what happens to us. It’s our response TO what happens. And RESPONSE is something we can choose. –Maureen Killoran)

Köszönöm, hogy olvastatok 2016-ban, remélem olvasni fogtok 2017-ben is.

Természethangok kedvünkre mixelve

Természethangok kedvünkre mixelve

Relax - téli hangulat.
Relax – téli hangulat.

Sok embert jobban megnyugtatnak a természet hangjai, mint például a zene. Talán azért van ez, mert a természeti zajok, valami ösztönös és ősi ént szólítanak meg bennünk. Bár a városokban hozzászoktunk már az állandó autózajhoz, a forgalomhoz, a szomszéd kutyájának az ugatásához, de alapvetően szerintem mindannyian jobban érezzük magunkat, ha olyan hangok vesznek körül, amik az érintetlen természetből erednek. Ha relaxálni szeretnénk, akkor szívesebben vagyunk erdőn, mezőn, vízparton, – mint a városban – ahol a patak csobogása, a szél fújása a levelek között, vagy a madárcsicsergés az összes hang.

Ha ki akarunk kicsit kapcsolódni a napi zűrzavarból, és pihenésképpen leülünk, akár egy könyvvel, vagy meditálunk, akkor kiváló segítség a napi stressz leküzdéséhez az, ha a háttérben nem az ütvefúró, a flex, meg a busz zaját halljuk, hanem olyan hangokat, amik arra emlékeztetnek minket, milyen egy réten, patakparton, mezőn üldögélni. Szerencsére ezt elérhetjük a város kellős közepén is, mert természethangokból a Youtube-on találhatunk többfélét, vagy akár vehetünk is ilyen CD-ket, de van rá lehetőség, hogy saját magunknak mixeljünk a hangulatunktól függően kedvünkre valót.

A természeti hangok önmagukban is relaxáló, pihentető hatásúak, akkor is felüdülünk, ha csak leülünk pár percre, behunyjuk a szemünket, és nem teszünk semmi mást, csak hallgatjuk őket.

http://naturesoundsfor.me/ oldalon összeállíthatunk, online hallgathatunk, illetve akár le is menthetünk a gépünkre különféle természeti hang kombinációkat. Sok féle hangot lehet keverni, vannak köztük olyanok, mint az eső, szél, hullámok, illetve különféle állatok hangjai. És ami most már lassan aktuális, még egy kis karácsonyi hangulatot is belophatunk az életünkbe olyan hangokkal, amint a léptünk alatt ropog a hó.

Mosollyal a stressz ellen

Mosollyal a stressz ellen

Szereted a vidám embereket? Én igen. De szerintem mindenki szívesebben van együtt olyanokkal, akik mosolygósak, kedvesek, mint olyanokkal, akik unott arccal, savanyúan, vagy ne adj Isten állandóan mérgesen, elégedetlenül néznek bele a világba. A mosolynak azonban nemcsak a másokra tett hatása lényeges, hanem saját magunknak is rendkívül hasznos. Számtalan helyen olvashatjuk, hogy kutatók többféle kisérletben is megállapították már, hogy akik többet mosolyognak, azok a stresszhelyzeteket is jobban viselik, és hamarabb leküzdik a stressz által keltett negatív hatásokat. A kutatások eredménye arra is fényt derített, hogy érdekes módon nemcsak a valódi mosoly, – hiszen stresszhelyzetben ki tudna igazi, boldog mosolyt produkálni – hanem a szándékosan előidézett, magunkra erőltetett mosolygás is segít a stresszhelyzeten túljutni.  Azaz a mosoly akkor is hasznos, ha valójában nem vagyunk boldogok. 🙂

Azon kívül, hogy a mosoly segít a stressz leküzdésében, még az életünket is meghosszabbítja. A mosolygós emberek körülbelül 8 évvel többre számíthatnak, mint a nem, vagy keveset mosolygó embertársaik.
Az alábbi rövidke 7 perces TED videóban a mosoly további előnyeiről láthatunk egy szórakoztató előadást. A magyar felirat bekapcsolható a jobb alsó sarokban levő kis szövegbuborékra kattintva.

A krónikus stressz csökkenti a csontok sűrűségét

A krónikus stressz csökkenti a csontok sűrűségét

Mindennapi stressz a csúcsforgalomban.
Mindennapi stressz a csúcsforgalomban.

Amikor stressz éri az embert,  több minden történik a testünkben, megemelkedik a stresszhormomok szintje: a mellékvesék által termelt adrenalin, kortizol szintje, a szív gyorsabban pumpál, a vér az izmokba áramlik, hogy azok felkészülhessenek a harcra, vagy futásra, valamint leállnak az olyan, nem létfontosságú folyamatok, mint például az emésztés. A kortizol a fő stressz-hormon, ami arra szolgál, hogy a túlélést biztosítsa, azaz a felmerülő veszéllyel való megküzdésre készíti fel az embert.  Akár úgy, hogy képesek legyünk legyőzni, akár úgy, hogy el tudjunk menekülni. Amikor a stresszhelyzet elmúlik, akkor a kortizolszint (és a többi stresszhormon) is szépen visszatér a normál szintre.

A stresszhelyzet alapvetően egy vészreakciót indít el bennünk, ami a gyors reagálást teszi lehetővé a veszély leküzdésére. Manapság ritkán jön szembe a körúton kardfogú tigris, – az életünket nem sűrűn veszélyeztetik efféle helyzetek. Azonban napi szinten élünk át olyan stresszeket, amik valójában messze nem életveszélyesek, viszont a testünk ennek ellenére, folyamatos stresszként éli meg azokat. Effélék például olyan mindennapi feszültségek, mint a reggeli, vagy délutáni dugó a közlekedésben, problémák a munkahelyen, vagy családban, stb.   Ezek a stresszek, nap, mint nap érnek minket, és krónikussá válva, újra meg újra megemelik a kortizol szintet. Ha a stresszkezelésünk nem megfelelő, akkor ennek következtében egy idő után a testünk elkezd állandóan magasabb szintű kortizolt biztosítani számunkra. Ez azonban olyan kellemetlen következménnyel jár, hogy egyrészt a hasi (viscerális) zsírszövetünk megszaporodik, másrészt hosszú távon a túl sok kortizol gátolja a csontszövetet építő (osteoblast) sejtjeink szaporodását.

A csont egy élő szövet, amelyben a sejtek folyamatosan lebontódnak, illetve újraépülnek. Vannak  csontot építő és lebontó sejtek, amelyek működésükben egymást kiegészítik. A csontjaink akkor maradnak megfelelően erősek, ha ez a folyamat egyensúlyban van, ha az építő és a lebontó folyamat ki van egyenlíve. Ha ez a rendszer felborul, és túlsúlyba kerül a csontszövetet lebontó mechanizmus, akkor csontritkulás alakul ki.

Kutatók olyan betegek csoportját vizsgálták, akiknél a kortizolszint folyamatosan magasabb volt a normálisnál (középkorú és idős depressziós betegeken) és a vizsgálat során kiderült, hogy akiknek magasabb volt a kortizolszinje, azoknak alacsonyabb volt a csontsűrűsége a kontrollcsoportban mérthez képest.  Egy másik vizsgálatban szintén hosszú ideje emelkedett kortizolszintű – de nem depressziós- betegek csontsűrűségét nézték, és ott is hasonló eredményt kaptak.

Magyarán  ha a stresszkezelésünk nem megfelelő, akkor a kortizol szintünk megemelkedik, aminek egy idő után egyrészt az lesz a következménye, hogy hasra kezdünk el hízni, másrészt hozzájárulhat a csontritkulás kialakulásához.

Tudtad, hogy a stressz blokkolja a D vitamin felszívódását?

Tudtad, hogy a stressz blokkolja a D vitamin felszívódását?

Nyári napfény.
Napfénnyel a stressz ellen.

A stressz egy olyan dolog, amivel napi szinten találkozunk. Ez lehet akár egy hirtelen stressz, ha például megijedünk valamitől, vagy lehet krónikus is, ha munkahelyi, anyagi, vagy családi gondjaink vannak. Ezek közül főleg a krónikus stressz az, ami többféle negatív hatással jár. A hosszú ideig fennálló stressz káros hatásairól hosszú listákat lehet találni, de most a kutatók még egy következményt adtak az amúgy sem rövid listához.

A stressz blokkolja a D vitamin felszívódását.

Ezen az éghajlati övön, ahol élünk, a népesség nagy része állandó D vitamin hiányban szenved, – és nemcsak ősszel, meg télen, hanem képesek vagyunk még nyáron is ezt elérni, – mivel menekülünk a naptól, mert meleg, meg nehogy leégjünk… És ha amúgy sem ér minket elég nap, de még azt a keveset sem tudjuk hasznosítani, az nagyon nem jó. Ételekkel a D vitaminszint nem igazán emelhető, mert az élelmiszerek nem tartalmaznak elegendő mennyiséget belőle, így aztán tavasszal, nyáron a napfényre, télen pedig D vitaminpótlásra vagyunk utalva.

A D vitamint egyébként a testünk állítja elő a bőrünket érő napfény hatására, és bizonyos (VDR) receptorokhoz kell kötődnie ahhoz, hogy hasznosuljon is tudjon. Azonban stressz idején a mellékvesék nagyobb mennyiségű kortizolt termelnek, és a túl sok keletkező kortizol viszont megakadályozza azt, hogy a D vitamin a megfelelő receptorokhoz kötődjön, így aztán nem tud hasznosulni a szervezetben.

A D vitaminnak (ami valójában nem is vitamin, hanem egy hormon) nagyon sok funkciója van. Jobban működik tőle az immunrendszer, ezáltal kevésbbé vagyunk fogékonyak mindenféle betegségre, növeli a kalcium felszívódást, és még egyes daganatfajták rizikóját is csökkenti. (Az én személyes tapasztalatom, hogy amióta rendszeresen szedek (2-4000 NE) D vitamint, kb. 4-5 éve,  azóta nem kapott el sem influenza, sem más felső légúti betegség. Ezért aztán szerintem a megfelelő D vitaminszint sokkal hatékonyabb védelem infulenza járvány idején, mint az infulenza elleni oltások. )

Szóval nem elég, hogy stresszesek vagyunk épp valami miatt, de ennek következtében még a D vitamin felszívódásának a hiánya további nehézségeket is okoz azzal, hogy a különböző betegségek sokkal gyorsabban megtalálnak minket. Ami persze újabb stressz lesz a szervezetnek.

A D vitaminszint egy vérvétellel könnyen ellenőrizhető. (A laborleleten 25 hydroxy D néven szerepel.)  A laborokban  általában  30 ng/ml  az egészségügyi határérték alsó széle, de ezzel ne elégedjünk meg, mert az optimális érték valójában 50-70 ng/ml között van.