Browsed by
Címke: meditálás

A meditációt el lehet rontani?

A meditációt el lehet rontani?

meditalasSzámtalan helyen olvashatunk a meditáció pozitív hatásairól, mint például tisztább elme, jobb fókusz, nagyobb nyugalom, boldogság, kevesebb stresszelés.  Ki ne akarna ilyesmit magának? Ez mind átkozottul vonzóan hangzik. Sokan ki is próbálják, aztán mégis hamar feladják, mert úgy érzik, hogy nem megy.  A gondolatok csak nem akarnak elcsitulni, a láb zsibbad, az ülés kényelmetlen, a becsukott szemmel való üldögélés unalmas, a koncentráció meg nem megy az istennek se. Még az is eszébe juthat az embernek, hogy addig, amíg nem ült le meditálni, addig semmi baja nem volt, most meg ülés közben tömegével jönnek a nemkívánatos gondolatok, ahelyett, hogy az elvárt zen békesség töltené el az embert. És aki kitart egy darabig, még azok is sokszor elvesztik a kitartásukat, mert nem látnak azonnali fejlődést.  Kétségtelenül szar helyzet.

Ezek után törvényszerűen jön a gondolat, hogy „Nem jól meditálok! Hiába ülök itt, béna vagyok, nem megy. Nem nekem való ezek szerint a meditáció. Képtelen vagyok lenyugodni, és kizárni a gondolataimat.”

Nos légy üdvözölve a klubban. 🙂 Megnyugtathatlak, hogy még a sok-sok éve meditálók sem tudják kizárni a gondolatokat a fejükből. Nekik is újra meg újra felbukkannak nemkívánatos gondolataik. Nekik is zsibbadhat a lábuk, viszkethet az orruk, és egy idő után nekik is kényelmetlenné válik a mozdulatlan ülés.

A gondolataink olyanok, mint a fákon ugráló majmok, egyik ágról a másikra, egyik gondolatról a másikra ugrálunk. Ez mindenkivel így van.  De mivel ez a tudat természete, ezért nem is várhatjuk el, hogy egyszerűen megszüntessük a gondolatokat.  Én már jó néhány éve meditálok rendszeresen,  de minden egyes alkalommal, amikor leülök meditálni, nekem is el-elkalandoznak a gondolataim.  És még azok is, akik 20-30 éve meditálnak, ők is megtapasztalják ezt. Így aztán mondhatnám azt, hogy minden alkalommal, amikor eltérül a figyelmem a meditációm választott tárgyáról, (mondjuk a légzésem figyeléséről) akkor ezek szerint elrontottam a dolgot. DE ez nem így van! A meditáció lényege nemcsak az, hogy figyeljük a légzésünket, hanem az is, hogy észrevegyük, ha a gondolataink elkalandoznak. Nem megszüntetni kell a gondolatokat, hanem felfigyelni arra, hogy mi történik az elménkben. Észrevenni azt, ahogy a gondolatok megjelennek. És amikor megjelentek, akkor el tudjuk engedni őket, és újra visszatérni a légzésfigyelésre. Azaz észrevenni a változást. Gyakorlatot szerezni abban, hogy úgy tekintsünk a dolgokra, ahogy azok vannak.

Gondolj arra, hogy mindenhez gyakorlat kell. Az eredmények soha nem jönnek egyik napról a másikra. Legyen az akár sport, akár tanulás, akár valamilyen zenei, vagy más készség elsajátítása,  abba időt, energiát kell beletenni. Én kamaszkoromban egy ideig tanultam zongorázni, és minden héten eljártam a zongoratanárhoz, aki házi feladatokat adott, amiket otthon  aztán gyakorolhattam. Talán egy év után abbahagytam, de őszintén szólva már nem emlékszem, hogy miért. Arra viszont emlékszem, hogy soha nem lebegett előttem semmilyen zenei karrier, nem gondoltam, hogy belőlem valaha is zongorista váljék, mindössze jó volt maga a zongorázás.  Élvezet volt a tevékenység, azzal együtt is, hogy időnként nagyon unalmas volt ugyanazokat a futamokat újra és újra lejátszani.

A meditálás ugyanilyen. A rendszeres meditáció nem arról szól, hogy egyszer csak valamit majd elérünk. Nem valószínű, hogy lesz belőlünk egy zen mester, és nem leszünk a meditáció bajnokai. Nem fognak megszűnni a zavaró gondolataink a fejünkben. Nem fogjuk tudni kiüresíteni az elménket. (De ezek nem is céljai a meditációnak.) Továbbra is előfordul, hogy zsibbadni fog a lábunk, vagy éppen lebukik a fejünk.  És időnként unalmasnak fogjuk érezni.

De mindezzel együtt mégis érdemes csinálni, mert a meditációt nem lehet elrontani. Ha megszabadulunk az irreális elvárásoktól, akkor pláne.  A gondolataink mindig el fognak kalandozni, bármit is teszünk. Azt viszont meg tudjuk tenni, hogy a figyelmünket újra és újra visszatereljük a meditációnk tárgyára. Ami lehet akár a légzésünk, akár valami más. És mindezek ellenére idővel fognak jönni változások.  Néhány hónap meditálás után, esetleg könnyebb lesz egy stresszes helyzet, vagy képesek leszünk nyugodtabban viszonyulni egyes olyan dolgokhoz, amik korábban felzaklattak. Vagy valami más dolog válik jobbá.

De ha csak azért kezdünk el meditálni, mert valahová el akarunk jutni, akkor valószínűleg csalódni fogunk. Ezek a pozitív változások nem olyanok, mint egy ház felépítése, amikor a ház egyszer csak elkészül, és akkor nincs mit tenni a továbbiakban. Olyan soha nem lesz, hogy egy (vagy kettő, vagy sok) év meditáció után „készek” leszünk vele. A meditációban maga a folyamat, maga szokás az, ami miatt érdemes csinálni. Ugyanúgy, ahogy egy évek óta kocogó ember sem azért kocog, mert el akar jutni A-ból B-e, hanem a futásért önmagáért teszi.  A meditáció nem a tökéletes élmény eléréséről szól, hanem a gyakorlásról. Amikor az út maga az ami a lényeges, és nem a végcél.

Egy perc meditáció

Szóval minden kezdőnek, és újrakezdőnek ajánlom a következő gyakorlatot. Állíts be valamilyen időmérő eszközön, telefonon, bármin egy-két percet. Aztán ülj le,  lehetőleg egyenesen, de nem túl feszesen, és nem is összeroskadva. Hunyd le a szemed, és figyeld meg a lélegzetvételedet. Keresd meg azt a pontot, ahol leginkább tudatában vagy annak, hogy veszed a levegőt. Ez lehet akár az orrod, az orrüreg, a tüdő, vagy a rekeszizom, has. Figyeld, ahogy ki-, és beáramlik a levegő. Ha jön egy gondolat, akkor tudatosítsd magadban, hogy ez egy gondolat, majd engedd el, és térj vissza a légzéshez. Ha újabb gondolat jön, azt is engedd el, és fordítsd megint a figyelmedet a légzésedre. És ezt ismételd újra és újra és újra, addig amíg az óra meg nem szólal. És ennyi.  Ezt nem lehet elrontani. Bárhogyan csinálod, jól csinálod. 🙂

 

Természethangok kedvünkre mixelve

Természethangok kedvünkre mixelve

Relax - téli hangulat.
Relax – téli hangulat.

Sok embert jobban megnyugtatnak a természet hangjai, mint például a zene. Talán azért van ez, mert a természeti zajok, valami ösztönös és ősi ént szólítanak meg bennünk. Bár a városokban hozzászoktunk már az állandó autózajhoz, a forgalomhoz, a szomszéd kutyájának az ugatásához, de alapvetően szerintem mindannyian jobban érezzük magunkat, ha olyan hangok vesznek körül, amik az érintetlen természetből erednek. Ha relaxálni szeretnénk, akkor szívesebben vagyunk erdőn, mezőn, vízparton, – mint a városban – ahol a patak csobogása, a szél fújása a levelek között, vagy a madárcsicsergés az összes hang.

Ha ki akarunk kicsit kapcsolódni a napi zűrzavarból, és pihenésképpen leülünk, akár egy könyvvel, vagy meditálunk, akkor kiváló segítség a napi stressz leküzdéséhez az, ha a háttérben nem az ütvefúró, a flex, meg a busz zaját halljuk, hanem olyan hangokat, amik arra emlékeztetnek minket, milyen egy réten, patakparton, mezőn üldögélni. Szerencsére ezt elérhetjük a város kellős közepén is, mert természethangokból a Youtube-on találhatunk többfélét, vagy akár vehetünk is ilyen CD-ket, de van rá lehetőség, hogy saját magunknak mixeljünk a hangulatunktól függően kedvünkre valót.

A természeti hangok önmagukban is relaxáló, pihentető hatásúak, akkor is felüdülünk, ha csak leülünk pár percre, behunyjuk a szemünket, és nem teszünk semmi mást, csak hallgatjuk őket.

http://naturesoundsfor.me/ oldalon összeállíthatunk, online hallgathatunk, illetve akár le is menthetünk a gépünkre különféle természeti hang kombinációkat. Sok féle hangot lehet keverni, vannak köztük olyanok, mint az eső, szél, hullámok, illetve különféle állatok hangjai. És ami most már lassan aktuális, még egy kis karácsonyi hangulatot is belophatunk az életünkbe olyan hangokkal, amint a léptünk alatt ropog a hó.