Browsed by
Címke: kortizol

A krónikus stressz csökkenti a csontok sűrűségét

A krónikus stressz csökkenti a csontok sűrűségét

Mindennapi stressz a csúcsforgalomban.
Mindennapi stressz a csúcsforgalomban.

Amikor stressz éri az embert,  több minden történik a testünkben, megemelkedik a stresszhormomok szintje: a mellékvesék által termelt adrenalin, kortizol szintje, a szív gyorsabban pumpál, a vér az izmokba áramlik, hogy azok felkészülhessenek a harcra, vagy futásra, valamint leállnak az olyan, nem létfontosságú folyamatok, mint például az emésztés. A kortizol a fő stressz-hormon, ami arra szolgál, hogy a túlélést biztosítsa, azaz a felmerülő veszéllyel való megküzdésre készíti fel az embert.  Akár úgy, hogy képesek legyünk legyőzni, akár úgy, hogy el tudjunk menekülni. Amikor a stresszhelyzet elmúlik, akkor a kortizolszint (és a többi stresszhormon) is szépen visszatér a normál szintre.

A stresszhelyzet alapvetően egy vészreakciót indít el bennünk, ami a gyors reagálást teszi lehetővé a veszély leküzdésére. Manapság ritkán jön szembe a körúton kardfogú tigris, – az életünket nem sűrűn veszélyeztetik efféle helyzetek. Azonban napi szinten élünk át olyan stresszeket, amik valójában messze nem életveszélyesek, viszont a testünk ennek ellenére, folyamatos stresszként éli meg azokat. Effélék például olyan mindennapi feszültségek, mint a reggeli, vagy délutáni dugó a közlekedésben, problémák a munkahelyen, vagy családban, stb.   Ezek a stresszek, nap, mint nap érnek minket, és krónikussá válva, újra meg újra megemelik a kortizol szintet. Ha a stresszkezelésünk nem megfelelő, akkor ennek következtében egy idő után a testünk elkezd állandóan magasabb szintű kortizolt biztosítani számunkra. Ez azonban olyan kellemetlen következménnyel jár, hogy egyrészt a hasi (viscerális) zsírszövetünk megszaporodik, másrészt hosszú távon a túl sok kortizol gátolja a csontszövetet építő (osteoblast) sejtjeink szaporodását.

A csont egy élő szövet, amelyben a sejtek folyamatosan lebontódnak, illetve újraépülnek. Vannak  csontot építő és lebontó sejtek, amelyek működésükben egymást kiegészítik. A csontjaink akkor maradnak megfelelően erősek, ha ez a folyamat egyensúlyban van, ha az építő és a lebontó folyamat ki van egyenlíve. Ha ez a rendszer felborul, és túlsúlyba kerül a csontszövetet lebontó mechanizmus, akkor csontritkulás alakul ki.

Kutatók olyan betegek csoportját vizsgálták, akiknél a kortizolszint folyamatosan magasabb volt a normálisnál (középkorú és idős depressziós betegeken) és a vizsgálat során kiderült, hogy akiknek magasabb volt a kortizolszinje, azoknak alacsonyabb volt a csontsűrűsége a kontrollcsoportban mérthez képest.  Egy másik vizsgálatban szintén hosszú ideje emelkedett kortizolszintű – de nem depressziós- betegek csontsűrűségét nézték, és ott is hasonló eredményt kaptak.

Magyarán  ha a stresszkezelésünk nem megfelelő, akkor a kortizol szintünk megemelkedik, aminek egy idő után egyrészt az lesz a következménye, hogy hasra kezdünk el hízni, másrészt hozzájárulhat a csontritkulás kialakulásához.

Tudtad, hogy a stressz blokkolja a D vitamin felszívódását?

Tudtad, hogy a stressz blokkolja a D vitamin felszívódását?

Nyári napfény.
Napfénnyel a stressz ellen.

A stressz egy olyan dolog, amivel napi szinten találkozunk. Ez lehet akár egy hirtelen stressz, ha például megijedünk valamitől, vagy lehet krónikus is, ha munkahelyi, anyagi, vagy családi gondjaink vannak. Ezek közül főleg a krónikus stressz az, ami többféle negatív hatással jár. A hosszú ideig fennálló stressz káros hatásairól hosszú listákat lehet találni, de most a kutatók még egy következményt adtak az amúgy sem rövid listához.

A stressz blokkolja a D vitamin felszívódását.

Ezen az éghajlati övön, ahol élünk, a népesség nagy része állandó D vitamin hiányban szenved, – és nemcsak ősszel, meg télen, hanem képesek vagyunk még nyáron is ezt elérni, – mivel menekülünk a naptól, mert meleg, meg nehogy leégjünk… És ha amúgy sem ér minket elég nap, de még azt a keveset sem tudjuk hasznosítani, az nagyon nem jó. Ételekkel a D vitaminszint nem igazán emelhető, mert az élelmiszerek nem tartalmaznak elegendő mennyiséget belőle, így aztán tavasszal, nyáron a napfényre, télen pedig D vitaminpótlásra vagyunk utalva.

A D vitamint egyébként a testünk állítja elő a bőrünket érő napfény hatására, és bizonyos (VDR) receptorokhoz kell kötődnie ahhoz, hogy hasznosuljon is tudjon. Azonban stressz idején a mellékvesék nagyobb mennyiségű kortizolt termelnek, és a túl sok keletkező kortizol viszont megakadályozza azt, hogy a D vitamin a megfelelő receptorokhoz kötődjön, így aztán nem tud hasznosulni a szervezetben.

A D vitaminnak (ami valójában nem is vitamin, hanem egy hormon) nagyon sok funkciója van. Jobban működik tőle az immunrendszer, ezáltal kevésbbé vagyunk fogékonyak mindenféle betegségre, növeli a kalcium felszívódást, és még egyes daganatfajták rizikóját is csökkenti. (Az én személyes tapasztalatom, hogy amióta rendszeresen szedek (2-4000 NE) D vitamint, kb. 4-5 éve,  azóta nem kapott el sem influenza, sem más felső légúti betegség. Ezért aztán szerintem a megfelelő D vitaminszint sokkal hatékonyabb védelem infulenza járvány idején, mint az infulenza elleni oltások. )

Szóval nem elég, hogy stresszesek vagyunk épp valami miatt, de ennek következtében még a D vitamin felszívódásának a hiánya további nehézségeket is okoz azzal, hogy a különböző betegségek sokkal gyorsabban megtalálnak minket. Ami persze újabb stressz lesz a szervezetnek.

A D vitaminszint egy vérvétellel könnyen ellenőrizhető. (A laborleleten 25 hydroxy D néven szerepel.)  A laborokban  általában  30 ng/ml  az egészségügyi határérték alsó széle, de ezzel ne elégedjünk meg, mert az optimális érték valójában 50-70 ng/ml között van.