Browsed by
Címke: hatékonyság

A választás szabadsága?

A választás szabadsága?

oraEgy nap elég időm lesz. Elég időm lesz megtenni azt, amit szeretnék. Elég időm lesz felkészülni karácsonyra, és nem az utolsó pillanatban a tömegben vásárolni. Elég időm lesz a arra, hogy elmenjek újra futni, elég időm lesz arra, hogy egészséges kajákat főzzek vacsorára. Elég időm lesz felkészülni a nyelvvizsgára, vagy elég időm lesz elolvasni a könyveket, amiket kinéztem magamnak.  Elég időm lesz kipihenni magamat, és annyit aludni, amennyire szükségem lenne.

Nem tudom, hogy elérhető-e ez az állapot egyáltalán. Valószínűleg nem. Mindig újabb és újabb vágyak, ötletek, tennivalók gyűlnek össze, és egyszerűen a nap nem áll annyi órából, ahányra szükségem lenne. Gyakorlatilag annyi tevékenységet szeretnék bezsúfolni az életembe, amennyit fizikai képtelenség lenne elvégezni. Ezért aztán csalódom. Csalódom magamban, mert a nyelvvizsga be nem látható távolságba kúszik, mert a futás ma is elmarad, pedig szép idő van.

A matek pedig elég egyszerű:

adott a rendelkezésre álló idő, (T) és az az idő, amit a valamire szeretnénk fordítani (V)

Ha T ugyanannyi, vagy nagyobb, mint V, akkor minden rendben, de ha T kisebb, mint V, akkor baj van.  Akkor egyenes út vezet a csalódáshoz, amikor nem végzünk a teendőinkkel, amikor úgy érezzük, hogy állandóan rohanunk, de soha nem érünk a dolgunk végére. Amikor állandó időhiányban szenvedünk.

Az antropológusok szerint úgy 100 ezer évvel ezelőtt az őseinknek sokkal több szabadideje volt. Heti 15-20 órát töltöttek vadászattal, gyűjtögetéssel, és a fennmaradó időben olyan dolgokkal foglalkoztak, ami nem tartozott szorosan az életfenntartáshoz.  Pihenés, játék, gyerekekkel  foglalkozás.  stb.  Ahogy egyre komplexebbé vált az élet, a mezőgazdaság kialakulásával úgy vált egyre hosszabbá a munkaidő, annyira, hogy mostanra már a napi 10 óra munka sem ritkaság, hanem mondhatni  elvárás a munkáltató részéről. És a munkaidő után még otthon is vannak tennivalók.

Mondhatjuk, hogy „nincs ingyen ebéd” hiszen ahhoz, hogy azt az életszínvonalat el tudjuk érni, amire vágyunk, ahhoz sok pénzt kell keresni, ergo: sokat kell dolgozni. Egzisztenciális dilemmába botlunk, amikor ezt a kérdést megpróbáljuk  felfejteni. Kell a pénz, hogy megvegyük a laptévét, gyümölcscentrifugát, vagy bármit, de az időnket viszont feláldozzuk a civilizáció oltárán. Ha viszont nem keresünk annyit, akkor persze nemcsak a nagy lakásra, házra, de a nyelvtanfolyamra, vagy karate tanfolyamra sem lesz lehetőségünk, mert nem lesz rá pénzünk.

Körbe vagyunk véve lehetőségekkel, amik mind vonzóak számunkra.  Azonban minél több választási lehetőségünk van, annál elégedetlenebbek leszünk.  Ha 50 dolog közül lehet választani,  vagy kettő közül, akkor az ötvenből sokkal kevésbé valószínű, hogy a legjobbat ki tudjuk szúrni.  Egyszerűen nincs időnk, energiánk arra, hogy minden szempontot figyelembe vegyünk.  A legegyszerűbb dolgunk akkor van, ha nincs választási lehetőség, csak egy adott kimenetel létezik.  Ha már választani kell, akkor az feszültséget jelent, és elégedetlenséget is, mert a választásunkat később megbánhatjuk.

Egy kísérletben diákoknak fotótanfolyamot hirdettek, ahol azt mondták, hogy a tanfolyam ingyenes, de az egyik csoporttól azt kérték, hogy a végén a legjobb képet, amit csináltak, fel kell ajánlani a tanfolyam számára.  A másik csoport számára viszont hagytak választási lehetőséget, hogy felajánlhattak egy képet, de egy héten belül még módosíthatták a választásukat.  Később letesztelték, hogy mennyire voltak elégedettek, és azok, akik választhattak, sokkal kevésbé érezték magukat elégedettnek a fotó kiválasztásában, mint azok, akiknek nem volt lehetősége választani.

Szóval azon mélázom most, vajon a napi választásainkban, amikor eldöntjük, hogy mire szakítunk idő, mibe fektetünk energiát, és mennyit, vajon mennyire tudunk elégedettek lenni? Tudunk-e úgy lavírozni a vágyaink, kötelességeink, és lehetőségeink között, hogy a döntéseinket később ne bánjuk meg túlságosan?

A rendelkezésünkre álló idő minden nap 86.400 másodperc.  Minden nap. Ennyiből gazdálkodhatunk. Mi fér ebbe bele? Nem akarunk néha túl sokat?

6. gyors stresszcsökkentő módszer

6. gyors stresszcsökkentő módszer

stressz mentesSzámtalan stresszcsökkentő módszer létezik. Kezdve a jógától, a relaxáción át, vagy egy beszélgetés egy jó baráttal, kocogás, sportolás, és még sok más. Sajnos azonban sok esetben nincs módunk arra, hogy például egy stresszes munkahelyi helyzetben úgy csökkentsük a feszültséget, hogy csapot-papot otthagyunk és elmegyünk kocogni. Ezekre a helyzetekre valami olyasmi kell, ami könnyen elérhető, nem igényel sok időt, és bármikor kéznél van.

Egy ilyen gyors, és azonnal ható stressz csökkentő módszer az érzékeinkre való odafigyelés. Veszünk egy mély lélegzetet, és a figyelmünket a környezetünkre irányítjuk, arra, amit látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk, vagy tapintunk. Például, ha rátekintünk egy olyan fotóra, ami mindig feltölt minket, – például egy nyaralási kép, vagy a gyerekünk, unokánk fotója, az gyorsan csökkentheti a stresszt bennünk. Természetesen nem mindenki reagál ugyanúgy, és ugyanarra egyformán. Van, akire például egy illat megnyugtatóan hat, míg másnak ugyanaz az illat lehet semleges, de akár kellemetlen is. Ahhoz, hogy tudjuk melyik érzékünket, – és mivel –  kell megszólítani, valószínűleg kell némi kísérletezés. Sokan használnak ilyen stresszmentesítő módszereket anélkül, hogy végiggondolták volna, anélkül, hogy kísérleteztek volna több módszerrel is. Tipikusan ilyen például a konzumevés, vagy a dohányzás.

Ahhoz, hogy kiderítsük, melyik érzékünk vethető be a leghatékonyabban, érdemes picit a múltba révednünk. Például, ha gyerekkorunkban volt egy plüss, vagy rongyika, amit folyton magunkkal hurcoltunk, akkor lehet, hogy a tapintási érzékünkből hozhatjuk ki a legtöbbet. Próbáljuk meg végiggondolni, hogy gyerekkorban mi nyugtatott meg minket, és ha rátalálunk valamire, akkor az lehet kiindulási alap.

Ha nincs ilyen emlékünk, de van egy kis rendszerező hajlamunk, akkor megtehetjük azt, hogy felkészülünk egy-két érzékünket megszólító tárggyal, amiket magunkkal hordunk, és ha valami kisebb stressz ér minket, akkor egy-egy ilyen alkalommal kipróbáljuk közülük valamelyiket. Amelyik a leggyorsabban enyhíti bennünk a feszültséget, valószínűleg az lesz a nyerő. Ha nem hat elég gyorsan a kipróbált dolog, például csak a sokadik csésze tea után nyugszunk le, akkor valami mást kell keresnünk. Ha nem tudunk, vagy nem akarunk felkészülni, nem akarunk kísérletezgetni, akkor egyszerűen csak az épp először eszünkbe jutó dologgal próbálkozzunk, és ha beválik, akkor jó, ha nem az igazi, akkor legközelebb próbáljunk egy másik érzékünkre hatni.  A lényeg, hogy olyat találjunk, ami a leggyorsabb, és leghatékonyabb számunkra.

Nézzünk néhány ötletet a különböző érzékeinket megszólító dolgokból.

Látvány:

  • fotó egy nyaralásról, gyerekekről, kedvenc állatunkról, vagy akár csak egy szép helyről, amit akár papír formájában magunkkal vihetünk, vagy akár például a telefonunkra is rátehetünk
  • egy megnyugtató sreensaver, vagy desktop háttér a számítógépen
  • ha az ablakból kinézve szeretjük a látványt, az is tökéletesen megfelel

Hang:

  • ha van kedvenc zenénk, meghallgathatjuk akár a telefonon, akár mp3 lejátszón
  • természethangok hallgatása pár percig. Számos ilyet találhatunk a neten, ahol madárcsicsergés, esőkopogás, vagy szél hangját hallhatjuk. Itt is ajánlottam már egy ilyet.
  • lehet, hogy az emberi beszéd a megnyugtató számunkra. Hallgathatunk valamilyen kellemes hangot, ahol valaki például egy rövid, pár perces meditációs szöveget mond el.
  • hallgathatjuk saját hangunkat is. Vegyünk fel magunknak támogató, lélekerősítő mondatokat, akár mantrákat is, amelyek nyugtató hatással vannak ránk.

Illatok:

  • lehet kísérletezni például különböző illóolajokkal. Vannak köztük olyanok, amelyekről hagyományosan azt tartják, hogy nyugtató hatásúak. Ilyenek például a levendula, teafa, narancsvirág, bergamott.  De nyugodtan próbálkozhatunk más illóolajokkal is.
  • sok helyen kaphatóak illatosított mécsesek, gyertyák. Próbáljuk ki ezeket.
  • tarthatunk otthon, vagy az irodai asztalunkon illatos növényt.
  • kedvenc kölnink, vagy parfümünk is segíthet.
  • valamilyen fűszer, például fahéj, vagy citromhéj illata is jó szolgálatot tehet.

Érintés:

  • próbáljuk ki, hogy puha, vagy erős érintés az, ami számunkra kellemesebb. Ha a puha érintés, akkor valami simogatnivaló tárgy, kis plüssállat, vagy egy puha kendővel kísérletezhetünk.
  • ha erősebb érintést akarunk kipróbálni, akkor feszítsük meg, majd lazítsuk el az izmainkat sorban, egymás után. Azaz először “ökölbe” szorítjuk a lábujjainkat, lábfejünket, majd ellazítjuk. Utána megyünk fölfelé, megszorítjuk a lábszárakat, majd ellazítjuk, és így tovább végig az egész testen.
  • használhatunk stresszlabdát, vagy egy közönséges kis gumilabdát, vagy gumikarikát is, amit a kezünkben többször megszorítunk.
  • próbálkozhatunk a hideg-meleg érzéssel is. Például  pár percre egy jégkockát veszünk a kezünkbe, vagy egy bögre meleg italt.

Ízlelés:

  • rágjunk rágógumit. Erről szintén szó volt már itt.
  • együnk egy kocka fekete csokit
  • ihatunk teát, kávét, vagy akár egy pohár vizet is.
  • a narancs, és más citrusféléknek nemcsak az illata, hanem az íze is nyugtatóan hathat ránk.
  • ha valamilyen sós ízre vágyunk, akkor inkább válasszunk egy kevés sós mandulát, mint csipszet.

Mozgás:

  • jól jöhet egy nyújtózás, tagjaink megmozgatása. Akár csak annyi, hogy felállunk a székből, és körbesétáljuk a helységet.
  •  végezzünk nyak körzéseket.
  • lazítsuk ki a nyak, váll és kar izmainkat. Ezek szoktak leginkább befeszülni.
  • ha a gyomrunk szorul össze, akkor néhány mély légzés, és jobbra-balra, illetve hátra hajlás segíthet.
  • menjünk ki a helységből, és járjunk pár percet a folyosón, vagy más szobákban.

Ezek a technikák nem a hosszú távú stresszcsökkentésre alkalmas dolgok, csak a pillanatnyi feszültséget enyhítik. Viszont ha valamelyik beválik, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan tudjuk azt a modalitást felhasználni ahhoz, hogy az általános stressz szintünket enyhíteni tudjuk. Abban az esetben például, ha a mozgás válik be legjobban, akkor lehet, hogy egy jó általános stresszcsökkentő módszer lenne számunkra valamilyen rendszeresen végzett sport.

(Forrás: helpguide.org)

Mi a különbség a fontos, sürgős és lényegtelen között?

Mi a különbség a fontos, sürgős és lényegtelen között?

tűzoltásVolt már veled is olyan, hogy valaki megkérdezte tőled: „Milyen volt a napod?” És van,  hogy egyszerűen az ember úgy érzi, hogy „nem tudom”. Hogy fogalmam sincs. Egész nap csináltam mindenfélét, intézkedtem, tettem a dolgomat, dolgoztam, vagy suliban voltam, el voltam foglalva ezer dologgal, de valójában elszaladt az egész nap, és nem érzem azt, hogy hasznos lettem volna. Hogy valóban értelmes dolgokat csináltam volna. Valahogy viszi azt embert a tehetetlenség, mint akit reggel meglódítottak, és csak gurul-gurul az egyik kötelező tennivalótól a másikig. Estére meg totálisan kimerülve leül és úgy érzi, hogy bár szüntelenül tevékenykedett, mégsem csinált semmi „igazán értelmeset”.

Ilyenkor kapunk észbe, – én legalábbis, de gondolom talán mások is – hogy ma megint kihagytam egy napot, amikor a céljaimért dolgozhattam volna. És lelkiismeret furdalásom támad, amit aztán gyorsan elhessegetek azzal, hogy de hiszen muszáj volt azt a sok mindent megtennem, mert a kötelességeimet se hanyagolhatom el.  És mégis. Azért a kisördög ott sutyorog a fülembe, hogy „nem létezik, hogy ne tudtál volna fél órát szakítani,”  de én meg ehelyett elolvastam a Facebookot, a Pinterestet, Twittert, meg  böngésztem a netet, és egyébként is csomó olyan dolgot is csináltam, amit nyugodtan hátrébb sorolhattam volna.  És most persze érzem a stresszt, a feszültséget, amikor ráébredek arra, hogy már megint nem tettem különbséget a sürgős, fontos és lényegtelen dolgok között, csak hagytam, hogy vigyenek az események magukkal, anélkül, hogy valóban átgondoltam volna őket. Sőt, ha jobban belegondolok, valójában halogatással és zombizással telt el az egész napom.

Egyébként Eisenhower mátrixnak hívják azt az elvet, ami mentén érdemes végiggondolnunk, hogy hogyan határozzuk meg a dolgok prioritását. A mátrix elemei a következők:

Sürgős és fontos Nem sürgős, de fontos
Sürgős, de nem fontos Nem sürgős és nem fontos

 

A Sürgős és fontos tennivalók azok, amelyeket – ha jót akarunk magunknak, akkor – előre kell vennünk a tennivalóink sorában. Ezek azok, amik a legnagyobb prioritásúak kellene, hogy legyenek. A Nem sürgős, de fontos feladatok azok, amelyek időzíthetők, tervezhetőek, hogy mikor is fogunk velük foglalkozni. Amelyek most még csak fontosak, de sürgőssé is válhatnak majd idővel. A Sürgős, de nem fontos feladatok alacsonyabb prioritásúak,  olyanok, amiket beszoríthatunk a tennivalóink közé ha van rá szabad kapacitásunk, vagy delegálhatjuk őket.  A Nem sürgős, nem fontos tennivalók valójában akár a kukában is végezhetik, vagy jó esetben egyszer, valamikor, ha úgy hozza a sors, akkor elvégezhetők.

Azokon a napokon, amikor képes vagyok ezek a pontok mentén eltervezni a napomat, és nagyjából meg is tudom valósítani azt, amit elterveztem, olyankor az általános stressz szintem is alacsonyabb, és a nap végén is úgy érzem, hogy hasznos voltam.  Ha meghatározzuk a prioritásainkat, és képesek vagyunk úgy tölteni a napunkat, hogy be is tudjuk tartani őket, akkor egyrészt hatékonyabbak is leszünk, másrészt egy lépéssel közelebb  is kerülünk a céljainkhoz.

Azokon a napokon, amikor csak hagyom magam sodortatni az árral, olyankor estére feszült leszek, és azzal a rossz érzéssel fejezem be a napot, hogy már megint elvesztegettem az időt.  Ebbe a mátrixba egyébként akár az is belefér, hogy magunk számára is biztosítsunk időt. Nem csak az a fontos és sürgős, ami munka. Az is lehet Fontos és sürgős, hogy kipihenjük magunkat, hogy feltöltődjünk. Az is Fontos és sürgős, hogy sportoljunk, pihenjünk, relaxáljunk, meditáljunk, különben előbb-utóbb képtelenek leszünk elvégezni a munkánkat, betegek leszünk és kidőlünk. Mondhatjuk akár azt is, hogy a feltöltődés ugyanolyan fontos és sürgős feladat kellene, hogy legyen, mint az élet minden más tennivalója. Mégis hajlamosak vagyunk ezeket hátrébb sorolni. Ugyanakkor tény, ha éppen valami megmérettetésre készülünk, munkahelyi prezentáció, egyetemi vizsga, vagy bármi más nagyobb horderejű dolog, olyankor persze vannak időszakok, amikor ezek prioritása a legfontosabb. Mindazonáltal ha a pihenést is a fontos kategóriába tesszük, sőt be is tervezzük az életünkbe, az sokkal jobb érzést fog okozni.  Ha a lazulás nem a mindennapi halogatásaink részeként kerül az életünkbe, – mint amikor üres, zombi tekintettel lapozgatjuk a közösségi médiát, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy elment az egész szombat, vasárnap, vagy akár a hétköznapok is anélkül, hogy értelmes, hasznos, pozitív dolgot csináltunk volna.