A krónikus stressz csökkenti a csontok sűrűségét

A krónikus stressz csökkenti a csontok sűrűségét

Megosztom:
Mindennapi stressz a csúcsforgalomban.
Mindennapi stressz a csúcsforgalomban.

Amikor stressz éri az embert,  több minden történik a testünkben, megemelkedik a stresszhormomok szintje: a mellékvesék által termelt adrenalin, kortizol szintje, a szív gyorsabban pumpál, a vér az izmokba áramlik, hogy azok felkészülhessenek a harcra, vagy futásra, valamint leállnak az olyan, nem létfontosságú folyamatok, mint például az emésztés. A kortizol a fő stressz-hormon, ami arra szolgál, hogy a túlélést biztosítsa, azaz a felmerülő veszéllyel való megküzdésre készíti fel az embert.  Akár úgy, hogy képesek legyünk legyőzni, akár úgy, hogy el tudjunk menekülni. Amikor a stresszhelyzet elmúlik, akkor a kortizolszint (és a többi stresszhormon) is szépen visszatér a normál szintre.

A stresszhelyzet alapvetően egy vészreakciót indít el bennünk, ami a gyors reagálást teszi lehetővé a veszély leküzdésére. Manapság ritkán jön szembe a körúton kardfogú tigris, – az életünket nem sűrűn veszélyeztetik efféle helyzetek. Azonban napi szinten élünk át olyan stresszeket, amik valójában messze nem életveszélyesek, viszont a testünk ennek ellenére, folyamatos stresszként éli meg azokat. Effélék például olyan mindennapi feszültségek, mint a reggeli, vagy délutáni dugó a közlekedésben, problémák a munkahelyen, vagy családban, stb.   Ezek a stresszek, nap, mint nap érnek minket, és krónikussá válva, újra meg újra megemelik a kortizol szintet. Ha a stresszkezelésünk nem megfelelő, akkor ennek következtében egy idő után a testünk elkezd állandóan magasabb szintű kortizolt biztosítani számunkra. Ez azonban olyan kellemetlen következménnyel jár, hogy egyrészt a hasi (viscerális) zsírszövetünk megszaporodik, másrészt hosszú távon a túl sok kortizol gátolja a csontszövetet építő (osteoblast) sejtjeink szaporodását.

A csont egy élő szövet, amelyben a sejtek folyamatosan lebontódnak, illetve újraépülnek. Vannak  csontot építő és lebontó sejtek, amelyek működésükben egymást kiegészítik. A csontjaink akkor maradnak megfelelően erősek, ha ez a folyamat egyensúlyban van, ha az építő és a lebontó folyamat ki van egyenlíve. Ha ez a rendszer felborul, és túlsúlyba kerül a csontszövetet lebontó mechanizmus, akkor csontritkulás alakul ki.

Kutatók olyan betegek csoportját vizsgálták, akiknél a kortizolszint folyamatosan magasabb volt a normálisnál (középkorú és idős depressziós betegeken) és a vizsgálat során kiderült, hogy akiknek magasabb volt a kortizolszinje, azoknak alacsonyabb volt a csontsűrűsége a kontrollcsoportban mérthez képest.  Egy másik vizsgálatban szintén hosszú ideje emelkedett kortizolszintű – de nem depressziós- betegek csontsűrűségét nézték, és ott is hasonló eredményt kaptak.

Magyarán  ha a stresszkezelésünk nem megfelelő, akkor a kortizol szintünk megemelkedik, aminek egy idő után egyrészt az lesz a következménye, hogy hasra kezdünk el hízni, másrészt hozzájárulhat a csontritkulás kialakulásához.

Megosztom:
Comments are closed.