Browsed by
Hónap: 2016 november

Mosollyal a stressz ellen

Mosollyal a stressz ellen

Szereted a vidám embereket? Én igen. De szerintem mindenki szívesebben van együtt olyanokkal, akik mosolygósak, kedvesek, mint olyanokkal, akik unott arccal, savanyúan, vagy ne adj Isten állandóan mérgesen, elégedetlenül néznek bele a világba. A mosolynak azonban nemcsak a másokra tett hatása lényeges, hanem saját magunknak is rendkívül hasznos. Számtalan helyen olvashatjuk, hogy kutatók többféle kisérletben is megállapították már, hogy akik többet mosolyognak, azok a stresszhelyzeteket is jobban viselik, és hamarabb leküzdik a stressz által keltett negatív hatásokat. A kutatások eredménye arra is fényt derített, hogy érdekes módon nemcsak a valódi mosoly, – hiszen stresszhelyzetben ki tudna igazi, boldog mosolyt produkálni – hanem a szándékosan előidézett, magunkra erőltetett mosolygás is segít a stresszhelyzeten túljutni.  Azaz a mosoly akkor is hasznos, ha valójában nem vagyunk boldogok. 🙂

Azon kívül, hogy a mosoly segít a stressz leküzdésében, még az életünket is meghosszabbítja. A mosolygós emberek körülbelül 8 évvel többre számíthatnak, mint a nem, vagy keveset mosolygó embertársaik.
Az alábbi rövidke 7 perces TED videóban a mosoly további előnyeiről láthatunk egy szórakoztató előadást. A magyar felirat bekapcsolható a jobb alsó sarokban levő kis szövegbuborékra kattintva.

A krónikus stressz csökkenti a csontok sűrűségét

A krónikus stressz csökkenti a csontok sűrűségét

Mindennapi stressz a csúcsforgalomban.
Mindennapi stressz a csúcsforgalomban.

Amikor stressz éri az embert,  több minden történik a testünkben, megemelkedik a stresszhormomok szintje: a mellékvesék által termelt adrenalin, kortizol szintje, a szív gyorsabban pumpál, a vér az izmokba áramlik, hogy azok felkészülhessenek a harcra, vagy futásra, valamint leállnak az olyan, nem létfontosságú folyamatok, mint például az emésztés. A kortizol a fő stressz-hormon, ami arra szolgál, hogy a túlélést biztosítsa, azaz a felmerülő veszéllyel való megküzdésre készíti fel az embert.  Akár úgy, hogy képesek legyünk legyőzni, akár úgy, hogy el tudjunk menekülni. Amikor a stresszhelyzet elmúlik, akkor a kortizolszint (és a többi stresszhormon) is szépen visszatér a normál szintre.

A stresszhelyzet alapvetően egy vészreakciót indít el bennünk, ami a gyors reagálást teszi lehetővé a veszély leküzdésére. Manapság ritkán jön szembe a körúton kardfogú tigris, – az életünket nem sűrűn veszélyeztetik efféle helyzetek. Azonban napi szinten élünk át olyan stresszeket, amik valójában messze nem életveszélyesek, viszont a testünk ennek ellenére, folyamatos stresszként éli meg azokat. Effélék például olyan mindennapi feszültségek, mint a reggeli, vagy délutáni dugó a közlekedésben, problémák a munkahelyen, vagy családban, stb.   Ezek a stresszek, nap, mint nap érnek minket, és krónikussá válva, újra meg újra megemelik a kortizol szintet. Ha a stresszkezelésünk nem megfelelő, akkor ennek következtében egy idő után a testünk elkezd állandóan magasabb szintű kortizolt biztosítani számunkra. Ez azonban olyan kellemetlen következménnyel jár, hogy egyrészt a hasi (viscerális) zsírszövetünk megszaporodik, másrészt hosszú távon a túl sok kortizol gátolja a csontszövetet építő (osteoblast) sejtjeink szaporodását.

A csont egy élő szövet, amelyben a sejtek folyamatosan lebontódnak, illetve újraépülnek. Vannak  csontot építő és lebontó sejtek, amelyek működésükben egymást kiegészítik. A csontjaink akkor maradnak megfelelően erősek, ha ez a folyamat egyensúlyban van, ha az építő és a lebontó folyamat ki van egyenlíve. Ha ez a rendszer felborul, és túlsúlyba kerül a csontszövetet lebontó mechanizmus, akkor csontritkulás alakul ki.

Kutatók olyan betegek csoportját vizsgálták, akiknél a kortizolszint folyamatosan magasabb volt a normálisnál (középkorú és idős depressziós betegeken) és a vizsgálat során kiderült, hogy akiknek magasabb volt a kortizolszinje, azoknak alacsonyabb volt a csontsűrűsége a kontrollcsoportban mérthez képest.  Egy másik vizsgálatban szintén hosszú ideje emelkedett kortizolszintű – de nem depressziós- betegek csontsűrűségét nézték, és ott is hasonló eredményt kaptak.

Magyarán  ha a stresszkezelésünk nem megfelelő, akkor a kortizol szintünk megemelkedik, aminek egy idő után egyrészt az lesz a következménye, hogy hasra kezdünk el hízni, másrészt hozzájárulhat a csontritkulás kialakulásához.

A rágózás vajon tényleg csökkenti a stresszt?

A rágózás vajon tényleg csökkenti a stresszt?

ragozo-lany
Kutatók bebizonyították, hogy a rágózás tényleg csökkenti a stresszt.

„Édes fiam, köpd már ki azt a rágót!” Vajon hányszor hallottuk ezt már? Az iskolákban a tanárok kifejezetten nem szeretik, ha egy nebuló rágózik, pedig a rágózás egy stressz-csökkentő tevékenység. Legalábbis így tartja a közvélekedés. Mellesleg véleményem szerint az iskolai létre nagyon is ráfér, hogy csökkenjen benne a gyerekek (és a tanárok) stressz szintje.
Nos, most egy egészen friss, 2016-os kísérletben, japán kutatók úgy gondolták, hogy megkísérlik bebizonyítani, hogy vajon ez a vélekedés megállja-e a helyét. A japán iskolarendszer kifejezetten erős stressznek teszi ki a tanulókat, úgyhogy nem csoda, hogy nekik jutott ez eszébe először.  A japán iskolai tanévek végén, illetve felvételik idején például sokkal több fiatal lesz öngyilkos, mint egyébkor.  A teszt, amit kitaláltak ugyan nem nagy létszámú kísérleti személy részvételével zajlott, de az eredmények szignifikánsak lettek.  (A kísérlet absztraktja “Relationships Between Gum-Chewing and Stress.” címmel a pubmeden olvasható el.)

Korábbi állatkísérletekben mások már megállapították, hogy ha a kísérleti állatokat mozgásukban akadályozták, de közben egy fadarabot rágicsálhattak, akkor nem választódott ki az amigdalájukban noradrenalin, ami normál esetekben a stresszre történő természetes reakció.

Az emberekkel történő kísérlet során persze nem kötözték le a kísérleti személyeket,  és fadarabot sem adtak a szájukba, hanem ehelyett hangeffektusokat játszottak le fülhallgatón a csukott szemmel ülő alanyoknak. Két csoportot vizsgáltak, az egyik csoport rágózott a kísérlet alatt, míg a kontrollcsoport nem. Mérték EEG-vel az agyi aktivitásukat, vérnyomásukat, és a szívritmusukat.

Az eredmények azt mutatták, hogy a rágózó csoport szignifikánsan kisebb stresszválaszt adott a kísérlet során, mint a kontrollcsoport.  Ebből következik, hogy a rágózás valóban egy lehetséges stresszcsökkentő módszer.  Éljünk vele nyugodtan. Mellesleg fejlődésben levő gyerekeknél az állkapocs megfelelő fejlődését is elősegíti, ha erősen rágnak. Hozzáteszem, hogy ez akkor ér, ha csukott szájjal teszik. 🙂 Ebben a témában érdemes elolvasni ezt a cikket, a kusza fogakról, és annak okairól.

Tudtad, hogy a stressz blokkolja a D vitamin felszívódását?

Tudtad, hogy a stressz blokkolja a D vitamin felszívódását?

Nyári napfény.
Napfénnyel a stressz ellen.

A stressz egy olyan dolog, amivel napi szinten találkozunk. Ez lehet akár egy hirtelen stressz, ha például megijedünk valamitől, vagy lehet krónikus is, ha munkahelyi, anyagi, vagy családi gondjaink vannak. Ezek közül főleg a krónikus stressz az, ami többféle negatív hatással jár. A hosszú ideig fennálló stressz káros hatásairól hosszú listákat lehet találni, de most a kutatók még egy következményt adtak az amúgy sem rövid listához.

A stressz blokkolja a D vitamin felszívódását.

Ezen az éghajlati övön, ahol élünk, a népesség nagy része állandó D vitamin hiányban szenved, – és nemcsak ősszel, meg télen, hanem képesek vagyunk még nyáron is ezt elérni, – mivel menekülünk a naptól, mert meleg, meg nehogy leégjünk… És ha amúgy sem ér minket elég nap, de még azt a keveset sem tudjuk hasznosítani, az nagyon nem jó. Ételekkel a D vitaminszint nem igazán emelhető, mert az élelmiszerek nem tartalmaznak elegendő mennyiséget belőle, így aztán tavasszal, nyáron a napfényre, télen pedig D vitaminpótlásra vagyunk utalva.

A D vitamint egyébként a testünk állítja elő a bőrünket érő napfény hatására, és bizonyos (VDR) receptorokhoz kell kötődnie ahhoz, hogy hasznosuljon is tudjon. Azonban stressz idején a mellékvesék nagyobb mennyiségű kortizolt termelnek, és a túl sok keletkező kortizol viszont megakadályozza azt, hogy a D vitamin a megfelelő receptorokhoz kötődjön, így aztán nem tud hasznosulni a szervezetben.

A D vitaminnak (ami valójában nem is vitamin, hanem egy hormon) nagyon sok funkciója van. Jobban működik tőle az immunrendszer, ezáltal kevésbbé vagyunk fogékonyak mindenféle betegségre, növeli a kalcium felszívódást, és még egyes daganatfajták rizikóját is csökkenti. (Az én személyes tapasztalatom, hogy amióta rendszeresen szedek (2-4000 NE) D vitamint, kb. 4-5 éve,  azóta nem kapott el sem influenza, sem más felső légúti betegség. Ezért aztán szerintem a megfelelő D vitaminszint sokkal hatékonyabb védelem infulenza járvány idején, mint az infulenza elleni oltások. )

Szóval nem elég, hogy stresszesek vagyunk épp valami miatt, de ennek következtében még a D vitamin felszívódásának a hiánya további nehézségeket is okoz azzal, hogy a különböző betegségek sokkal gyorsabban megtalálnak minket. Ami persze újabb stressz lesz a szervezetnek.

A D vitaminszint egy vérvétellel könnyen ellenőrizhető. (A laborleleten 25 hydroxy D néven szerepel.)  A laborokban  általában  30 ng/ml  az egészségügyi határérték alsó széle, de ezzel ne elégedjünk meg, mert az optimális érték valójában 50-70 ng/ml között van.

Fogadjunk, hogy nem vagy jelen

Fogadjunk, hogy nem vagy jelen

vizililiomokMiközben ezt olvasod, most éppen hol tartózkodsz? Nem arra gondolok, hogy Budapesten, vagy Győrben, vagy hogy otthon, esetleg épp egy kávézóban. Hanem arra, hogy a gondolataid, és a tested egy helyen van-e? Le mernék fogadni, hogy nincsenek együtt. Ajánlok egy fogadást. A tétje legyen az, hogy ha én nyerek, akkor egy percig próbálj meg csak magadra figyelni.
Szóval fogadjunk, hogy az elméd egész máshol járt az elmúlt néhány percben, mint ahol épp vagy, vagy amit épp csinálsz. Talán valami múltbéli eseményen gondolkodtál, netán valami eljövendő csinálnivalón, terven. Nos? Mi volt a figyelmed fókuszában? A közel, vagy régmúltban barangoltál? Vagy a jövőt tervezgetted? Ha azt mondod, hogy de, bizony a jelenben voltál, mert éppen az internetet böngészted, olvasgattál, egyik blogról, hírportálról, vagy közösségi oldalról a másikra ugrálva, az sajnos nem ér. Mert akkor sem a testedben tartózkodtál, hanem egy virtuális világban.
Ha a testedben lettél volna, akkor érezted volna azt, hogy most éppen, ebben a pillanatban hol van feszültség benne. Egy kissé szorosabb érzés a lábszáradban, némi nyomás a gyomornál, esetleg az állkapcsodat szorítod a kelleténél jobban. Az is lehet, hogy a válladban van kis merevség. Nézz egy pillanatra körül magadban, laza vagy mindenhol? Ugye nem?

Akkor bizony nyertem. De hozzá kell tennem, hogy igazából ez az átlag, ez az, amit túlnyomórészt mindannyian folyamatosan csinálunk. Nagyon ritkák azok a pillanatok, amikor valóban a testünkben vagyunk, és a pillanatot éljük át. Viszont a jelen pillanatban töltött röpke idő nagyon fontos. Ezek azok a percek, amikor észrevesszük, hogy testünk is van, és a testünknek igényei vannak, amiket nem hagyhatunk büntetlenül figyelmen kívül. Régen rossz, ha ezt már csak akkor vesszük észre, amikor mondjuk gyomorfekélyünk keletkezik, vagy ha rendszeresen fáj a nyakunk, hátunk a feszült izmoktól.

Szóval a következő percben próbálj meg magadra figyelni. Nem a gondolataidra, nem a jövőre, múltra, a vágyaidra, nem az érzelmeidre, hanem arra, ahogy a fizikai tested ül, áll, vagy fekszik, az milyen érzés. Milyen érzés a testedben lenni. Hol van benne feszültség? Ha érzed, lazítsd el!, Engedd meg magadnak az ellazulást. Valószínűleg nem a következő egy percben kell megoldanod a legnagyobb problémádat, – hiszen akkor nem ezt olvasgatnád- tehát nyugodtan kisérletezhetsz. Egy percet próbálj meg úgy eltölteni, (akár timert is beállíthatsz) hogy csak arra figyelsz, ami van, és a feszültségeket lazítsd el magadban. Megígérem, hogy nagyon pihentetően fog hatni! 🙂